A zeller (Apium graveolens) az ernyõs virágzatúak családjába tartozik. A zellermagot a mediterrán térségben honos, vadon termõ zellerfajtáról gyûjtik. A magok oválisak és világosbarnák. Olyan apró méretûek, hogy 750 000 darab tesz ki egy fontnyit (453.59g). A zellermag legfontosabb termelõje India és Kína. Az ókori görögök és rómaiak a zellert orvosi hatásáért használták, széles körben elterjedt volt az a hit, hogy nemi vágyat/ingert fokozó szer (aphrodisiacum). A középkorban olasz földmûvesek termeszteni kezdték az Apium graveolens-t, az egyébként vadon növõ hegyi zellert, de egészen a 19. századig a zellermag nem jelent meg a receptekben. A zeller a nagy, húsos, lédús, egyenesen álló leveles száraival, vagy levélnyelével csak a késõi 18. században alakult ki olyanná, amilyennek napjainkban ismerjük. A rostosságot, mely a legtöbb zellert jellemzi, néhány fajtájából sikerült többé-kevésbé kiküszöbölni, egyik legjobb példa rá a "Pascal" fajta.
Európában a zellert leggyakrabban, mint fõznivaló zöldségfélét használják, vagy a különféle húslevesek, egytálételek és más levesek ízesítõjeként. Az Egyesült Államokban a zellert kenyérre kenhetõ krémekben, mártogatni használt mártásokban étvágygerjesztõnek használják, és saláták alapanyagaként.
Az apró termések, vagy magok íze emlékeztet a növény ízére, aromájára és általában, mint ízesítõ anyagot használják, fõleg levesekhez és savanyúságokhoz. A zellermag kb. 2 - 3 % illóolaj tartalmú, melynek legjellemzõbb összetevõje a d-limonene és a selinene.
A gumós zeller (Apium graveolens rapaceum - angolul Celeriac), melyet zellergyökérnek is neveznek, nagy, ehetõ gyökérzeten fejlõdik, melyet nyersen és megfõzve is felhasználhatunk.
Ez az oldal a
címen található anyag
magyar változata.
Ha angolul szeretné olvasni klikkeljen a hivatkozásra.
2001-05-18
Ha ezzel a fordítással kapcsolatosan megjegyzése van, kérem ossza meg velem.
Segítségre van szüksége? (Könnyû és pénzébe sem kerül!)
Kérdése van? Küldjön levelet az elsõ oldalon található címre!