JAMAIKAI
SZEGFÛBORS (Pimenta
Dioica)
JAMAIKAI SZEGFÛBORS - részletek Patricia G. Solley, 1997 - angol nyelvû oldaláról http://www.soupsong.com/fallspic.html
A jamaikai szegfûbors (allspice) a trópusi
Amerikából származó örökzöld
fafélének a szárított bogyótermése.
Ez a faféle a Myrtle (Mirtuszfélék) családjába
tartozik, kb. 35 láb (9-10 méter) magas. Szürke kérge
jó illatú, sötétzöld levelei szintén,
a fonákjukon található apró
légzõnyílásoktól; míg
zöldes-fehér virágaik már-már
elviselhetetlenül illatosak. Termése egy lédús
bogyó, mely zöldrõl sötétvörösre
érik és két borsóméretû magot tartalmaz.
Az ezekbõl a magokból sajtolt olaj 70 %-a eugenol, amely ugyanaz,
ami a szegfûszegben, fahéjban és a szerecsendióban
található. És ez az olaj az, amely olyan jellegzetes
ízesítõje a Chartreuse-nek és évszázadok
óta más további olyan likõröknek, melyeket
az európai szerzetes kolostorokban készítettek. A jamaikai
szegfûborsot használták még a népi
gyógyászatban is, borogatásokban az izületi
gyulladások enyhítésére. Valójában
a szegfûbors tartalmaz tannint is, ami enyhe
érzéstelenítõ, bár irritációt
is okozhat a bõrön, ha közvetlenül érintkezik
azzal. Jamaica továbbra is a világ legnagyobb szegfûbors
termesztõje, kézzel gyûjtik a
sötétvörös bogyókat, majd
beszárítják õket, amíg csörögni
nem kezdenek. Szükség esetén helyettesíthetjük
egy rész szerecsendió és 2-2 rész fahéj,
valamint szegfûszeg keverékével.
Forrás: http://home.inreach.com/sherilyn/allspic.htm
A mirtuszfélék családjába tartozik. Még
zölden szedik le, majd napon szárítják, amikor
teljesen megszárad, színe barnára változik. A
szegfûbors kb. bors nagyságú (kicsit nagyobb). A
szegfûborsban ezernyi ízt fedezhetünk fel - a
fahéjét, a szegfûszegét, a szerecsendióét
egy kevés borsra emlékeztetõ utóízzel.
A piacon, boltokban kapható porral szemben inkább a frissen
õrölt szegfûborsot javasolnám
felhasználásra. Ízletes süteményekben,
aprósüteményekben, fûszeres pácokban,
"chutney"-kban (indiai gyümölcsös, fûszeres húsokban),
húsételekben, tenger gyümölcseihez, szárnyasokhoz,
rizses ételekhez, és még sok minden máshoz is.
Kiváló még ecetben való tartósítás
fûszereként is. A szegfûborsot fénymentes helyen
kell tárolni, egy jól záró, légmentes
edénykében.
Forrás: Internet
Általános leírása:
A jamaikai szegfûbors a Pimenta dioica szárított, éretlen bogyótermése. Ez a növény a mirtuszfélék családjába tartozó örökzöld fa. Szárítása után a bogyók apró, sötétbarna színû golyócskák, melyek alig nagyobbak, mint a bors szemei.
Földrajzi elterjedése:
A jamaikai szegfûbors Jamaicából, Mexikóból és Hondurasról származik.
Hagyományos felhasználása a származási helyén élõk között:
A szegfûborsot a Jamaikai napon szárított húsok ízesítésére, a jamaikai levesekben, párolt húsokban, ragukban, és a curry-kban használják. Elterjedten használják még savanyításnál, fûszeres teakeverékekben, süteményekben, aprósüteményekben és gyümölcstortákban. Az élelmiszeriparban a ketchupok, savanyúságok és virslik ízesítõje.
Íze és aromája
A szegfûbors egy pikáns, illatos fûszerféle. Ez a fûszerféle angol nevével (allspice) ellentétben nem az "összes fûszer"-féle keveréke, hanem az íze és aromája az emberek többségét a szegfûszeg, a fahéj és a szerecsendió keverékére emlékezteti.
Története/Származási helye
Kolumbusz Kristóf fedezte fel a szegfûborsot a Karib-szigetek térségében. Annak ellenére, hogy borsot keresett, valójában sohasem találkozott az igazi borssal, és a szegfûbors volt az, amelyre azt hitte, hogy a borsot találta meg. Visszavitte Spanyolországba, ahol "pimienta"-nak nevezte el, mely a borsot jelenti spanyolul. Napjainkban néha az angolos "pimento" nevet használják a fûszerkereskedelem terén. A második világháború elõtt a szegfûborsot sokkal szélesebb körben alkalmazták, mint napjainkban. A háború alatt nagyon sok szegfûborsot adó fát vágtak ki, melyeket azóta sem pótoltak teljes mértékben. A néphagyomány szerint a szegfûbors enyhülést hoz az emésztési gondokkal küszködõk számára.
Tárolási ötletek
Hûvös, sötét és száraz helyen tárolandó.
Néhány ötlet a felhasználásához
A szegfûbors gazdag, édes ízeit egy sor ételféleségnek kölcsönözhetjük. Széles körben használják mind savanykás, mind édes ételekben. Próbálja ki, hogy 1/4 teáskanál õrölt szegfûborsot keverjen kb. 1 kg õrölt marhahúshoz, páratlan ízû húspástétomot, vagy hamburgerhúst készíthet ilyen módon. 1 teáskanál õrölt szegfûborsot adva a sütemények tésztájához fantasztikusan ízletes lesz a süteményünk. A potpourri-hoz is kiváló kiegészítõ lehet néhány egész szegfûbors. Adjon néhány szegfûborsot is a fekete, fehér és zöld bors keverékéhez és ezt tegye a borsdarálóba, kivételes ízû fûszerkeverékre tehet így szert. Fondorlatos fûszeres ízekre lelhet, ha egész, megroppantott bogyókat ad a csirkehúsok, a disznóhús boros, ecetes, fûszeres páclevéhez, a marhából készült párolt ragukhoz, a cserépedényben sült ételekhez, a tápláló bablevesekhez. Egy kevés õrölt szegfûbors gazdag, édeskés aromájával tökéletessé teheti az olyan egyszerû desszertek ízét is, mint amilyen az almaszósz, gyümölcs kompótok és a zabpehely alapanyagú aprósütemények. Adjon egy csipetnyi õrölt szegfûborsot a rostonsültek szószához, a paradicsomszószhoz, valamint a sütõtök püréhez és a fõtt répához is. A szegfûborsot esetleg szegfûszeggel helyettesíthetjük. Ha otthon szeretné a szegfûborsot megõrölni, ne használjon olyan darálót, õrlõt, amely mûanyag alkatrészeket tartalmaz, mert a fûszerben található olajok foltokat, bevonatot hagyhatnak rajta, az átlátszó részeket elhomályosíthatják.
Jamaicából származik, ahol "pimento" a neve - "aka Kubaba" Lengyelországban. Nagyon jó illatú fûszer, melyet legtöbbször a szegfûszeg, a fahéj és a szerecsendió keverékéhez hasonlítanak. Általában õrölt formában kapható, de hozzájuthatunk szárított egész bogyójához is. Használhatjuk húsokhoz, pikáns ételekhez és cukrászsüteményekhez is.
Trópusi örökzöld fafajta (Pimenta doica, korábban P. officinalis) a nmirtuszfélék családjából (Myrtaceae), Nyugat-Indiában és Közép-Amerikában honos, bogyótermésébõl származó erõteljesen aromás fûszerféleség miatt kedvelt növény. Az angol "allspice" (mindenfûszer) elnevezés abból származik, hogy a szárított bogyótermése a szegfûszeg, fahéj és a szerecsendió keverékére emlékeztet. Elterjedten használják a sûtõiparban, sokszor ízesíti a fasírtféléket, vagdaltakat, valamint megtalálhatjuk a savanyításhoz használt pácfûszerek között is. A korabeli spanyol felfedezõk azt hitték tévesen, hogy ez is egy borsfajta, ezért "pimenta"-nak nevezték el, és ebbõl a tévedésbõl származik botanikai tudományos neve is, valamint néhány hétköznapi elnevezése is, mint amilyen a "pimento" és a Jamaikai (szegfû)bors. Az elsõ európai importjáról származó adat 1601-bõl származik.
A szegfûbors fája kb. 9 méter (30 láb) magasra nõ meg. A termést még azelõtt leszedik, mielõtt teljesen beérhetnének, majd a napon megszárítják. A szárítás során a bogyók zöldrõl tompa (matt) vöröses barnára változtatják a színüket. A majdnem gömb alakú termés kb. 5 mm (0,2 inch) átmérõjû, és 2 vesealakú, sötétbarna magot tartalmaz. Az íze erõsen aromás és átható. A jamaikai szegfûbors illóanyagtartalma kb. 4,5 %, a közép-amerikai szegfûbors kb. 2,5 %, melynek legfontosabb összetevõje az eugenol.
A szegfûbors nevet több más aromás cserjére is alkalmazzák, fõképpen az édes cserjék egyikére, a "Karolinai-szegfûbors"-ra (Calycanthus floridus), egy elegáns, szép virágos cserjére, mely az USA délkeleti részén honos, és gyakori Angliában is. Más szegfûbors például a "Japán-szegfûbors (Chimonanthus praecox), Kelet-Ázsiában honos és Angliában, valamint az USA-ban dísznövényként ültetik. Létezik még "vad-szegfûszeg", vagy "fûszerbokor" (Lindera benzoin), amely egy cserje Észak-Amerika keleti részén, fûszeres bogyóterméssel, mely arról híres, hogy az igazi szegfûbors helyettesítésére használják.
A szegfûborsot Jamaicában termesztik, de megtalálható még Guatemalában, Hondurason, Mexikóban és az Antillákon. Történelmi szempontból a jamaikai szegfûborsot tartják a legkiválóbbnak, mert ennek van a legnagyobb olajtartalma, a legszebb formája és a legkitûnõbb íze a többi szegfûborssal összehasonlítva. A jamaikai szegfûborsnak a szegfûszeghez hasonló az aromája, míg a hondurasi és a guatemalai változatok aromája a babérlevéllel ízesített rumhoz hasonlít.
A szegfûborsot 1494-ben Kolumbusz Kristóf fedezte fel, de azt nem tartották, vagy használták fûszerként a 17. század elejéig. ….. Hozzáférhetõ egész és õrölt fûszerként is, a szegfûborsot jól lehet keverni más fûszerfélékkel és nagyon sok fûszerkeverékben szerepel, mint összetevõ. Használhatjuk fûszeres és édes ételekben is, általában húsokhoz, szaftokhoz, ketchupokhoz, savanyításhoz használandó fûszeres páclevekhez, gyümölcstortákhoz, süteményekhez, aprósüteményekhez, étvágycsinálókhoz és befõttekhez adják. A szegfûbors gazdag, pezsdítõ ízeket kölcsönöz számos étel számára, melyeket elég hosszú ideig fõznek. A szegfûborsot használják még a jamaikai levesekben húsos párolt ételekben, ragukban ezzel biztosítva a tradicionális ízhatást. A német savanyúkáposzta ízeinek egyensúlya és finomsága is a szegfûbors használatán múlik. Több amerikai gyümölcstorta, aprósütemény és sütemény receptje is elõírja a szegfûbors használatát.
Ez az oldal a ALLSPICE (Pimenta Dioica) címen található anyag magyar fordítása.
Ha ezzel a fordítással kapcsolatosan megjegyzése van, kérem ossza meg velem.
Segítségre van szüksége? (Könnyû és pénzébe sem kerül!)
Kérdése van? Küldjön levelet az elsõ oldalon található címre!