BABÉRLEVÉL (Laurus Nobilis)

                                                                                                                                  

BABÉRLEVÉL - részletek Patricia G. Solley angol nyelvû Internetes oldalairól.

http://www.soupsong.com/fbay.html

Örökzöld cserje, a Mediterrán térségben honos, a gyõzelem és a tehetség szimbóluma volt az ókori emberek számára. A rómaiak lauris-nak hívták, a laudere-bõl, dicsõíteni, ennek megfelelõen Apollónak szentelték és leveleit koronaként használták a költõk homlokának koszorúzására (koronázására).

A "bay" név - az óangol (angolszász) nyelvben - szintén "koronát" jelent, Nicholas Culpepper is szól e növény gyógyító, csodás hatásáról könyvében, a Herbal-ban (Füvész-könyv): "Se boszorkány, se ördög, vihar, vagy villámlás nem árthat az embernek, ahol babérfa áll."

Napjainkban ezek a fényes, ellipszis alakú levelek leveseket és szószokat ízesítenek. Ritkán árulják frissen szedve; szárítva a rövid, ovális Török babérlevél ízét áthatóbbnak tartják, mint a hosszúkás, keskeny kaliforniai testvéréét.

 

BABÉRLEVÉL - részletek a FÛSZERNÖVÉNYEINK ÉS FÛSZERKÉSZÍTÉS címû könyvbõl (Inczefi Lajos)

Népies neve albertlevél, szagos levél, illatfa.

Kisázsiából származó, a Földközi-tenger egész partvidékén elterjedt örökzöld fa, vagy cserje, levele a drog. Termését nálunk nem használják. A levelek illata jellemzõ, fûszeres, ízük is hasonló.

 

(ÉDES) BABÉR LEVÉL - Gernot Katzer oldalai alapján

http://www-ang.kfunigraz.ac.at/~katzer/index.html

Származása

Valószínûleg Kisázsiából származik. Napjainkban az egész Mediterrán térségben elterjedt növényféleség. Törökország az egyik legnagyobb exportálója.

A babérlevelet szent növénynek tartották és a klasszikus görög idõkben és Apollóval hozták szoros kapcsolatba. Jóllehet a híres olimpiai játékok gyõzteseit, mely játékokat 776-tól kezdõdõen minden negyedik évben tartották Zeusz tiszteletére Olympiaban, eredetileg olajágakkal lettek koszorúzva. A babérkoszorú késõbbi használata sokkal ismertebb napjainkban. Az olajágakról babérkoszorúra váltás a pythiai játékok hatására történt, melyeket Apolló tiszteletére tartottak Delphi-ben (Görögország déli részén), melyeket 582 óta rendeztek. Miután a pythiai játékokat minden görögök számára megnyitották, egy évtizeden belül, két további ünnepi játék jött létre, melyeket az elõzõekkel ellentétben minden második évben tartottak meg.

Sokkal késõbb a római császárok voltak azok, akik a babérkoszorút, mint Apolló jelképét használták, a római konyhában a babérlevél nagyon népszerû fûszer volt.

Napjainkban a babérlevél eléggé elterjedt ízesítõ az összes nyugati konyhában, használják levesekben, párolt húsokban, szószokban, néhány halétel is nagy hasznát veheti a babérlevélnek. A legtöbb levélfûszerrel ellentétben a babérlevelet többször is megfõzhetjük, anélkül, hogy az aromája túlságosan meggyengülne. A friss és szárított babérlevelet gyakran megtalálhatjuk a bouquet garni-ban (fûszer csomagocskákban).

A friss babérlevél nagyon aromás, de egyben eléggé kesernyés is, egy megfelelõ szárítási eljárással ezt a keserûséget jelentõsen csökkenteni lehet anélkül, hogy az aromái jelentõsen csökkennének. A kézzel történõ leszakítása és válogatása után a leveleket gyorsan megszárítják anélkül, hogy a nap érné õket. A jó minõségû babérleveleket könnyen felismerhetjük, nemcsak az erõs illatukról, hanem a fényes zöld színükrõl is. Gyakorlati szabálynak tekinthetjük, hogy minél zöldebb a levelek színe, annál jobb a minõségük. Azonban azt tudni kell, hogy a babérleveleket nem lehet olyan sokáig tárolni, mint azt erõs, ellenálló szerkezetükbõl gondolhatnánk, hanem a leszedésük utáni egy éven belül kell felhasználnunk azokat. Az elöregedett levelek elvesztik illatukat, színûk barnás árnyalatúra változik és kesernyésebb lesz az ízük.

A babér termése kevésbé ismert, bár a kereskedelemben elõforduló fûszerkeverékekben megtalálhatóak. Erõteljes ízük miatt az ízletes szószokba és szaftokba illenek, én legjobban a krumplihoz kedvelem. Nagyon finomak vadhúshoz is (a borókabogyóval együtt).

Mivel a nyugati konyhákban nagyon népszerû lett a babérlevél, több egzotikus levélfûszert is "babérlevélként" ismerünk, annak ellenére, hogy sem növénytanilag, sem kulináris értelemben nincs köze hozzá. Ezek között vannak a fahéj egyes rokonai (indiai babérlevél), a szegfûbors fájának levele (nyugat-indiai babérlevél) és az úgynevezett Indonéz babérlevél, melyek közül az utolsó kettõt mirtuszfélékrõl szedik. Létezik egy másik fûszer, a boldó levél, amely távoli rokona a babérlevélnek, az íze emlékeztet a babéréra, de annál sokkal erõteljesebb ízû.

 

Babérlevél - a One Planet oldalairól átvéve -   http://www.oneplanetnatural.com

… az édes babérfa (Laurus nobilis) levele, ez a fa egy örökzöld fajta, a Lauraceae családból, amely õshonos a Földközi-tengert körülölelõ országokban. A babérlevél ízei fás, összehúzó, fanyar aromák, kellemes, mentára emlékeztetõ hatással párosítva. A babérlevelet fõleg Törökországból importálják. Népszerû fûszer, pácoláshoz, savanyításhoz, és a párolt ételek, raguk, töltelékek és halételek ízesítéséhez, a babérlevél csodálatos illatot ad az ételnek, de egy kicsit kesernyés az íze. Kb. 2 % illóolajat tartalmaz, melynek legfontosabb összetevõje a cineole. A sima és fényes babérleveleket általában egészben használják, majd a fõzés végén eltávolítják az ételbõl. Ritkábban megvehetjük õrölt formában is. A babért már az ókorban is termesztették, a leveleibõl készítették azt a koszorút, amely a gyõztes sportoló homlokát díszítette az ókori Görögországban. Az olimpiai játékok bajnokai babérlevélbõl készített füzért hordtak. A "baccalaureus" (angolul - baccalaureate) szó, amely azt fejezi ki, hogy valaki elérte a "bachelor"-i fokozatot tanulmányaiban (legalacsonyabb egyetemi fokozat), jelentése "a babérfa termése, bogyója". A babérlevelet mindig is csodás tulajdonságokkal ruházták fel, úgy vélték, hogy megvéd a villámlás, a boszorkányság, fekete mágia és az ördög ellen.

A babérnak legendás szerepe volt Apollón és Daphné szerelmi történetében is, és a románccal hozható kapcsolatba. Apollón elsõ szerelme a hagyomány szerint Daphné volt. Neve babérfát jelent. Amikor Apollón megkívánta Daphnét, a lány a Földanyánál keresett menedéket, s babérfává változott; ettõl kezdve ez lett az isten kedvenc fája, leveles gallyait viselte koszorúként. Annyi bizonyos, hogy egy, a természettõl fogva kétnemû fában egyesül a legtökéletesebben a két nem.

Az európai középkortól a babérfa levelét gyógyszerként is használják.


Ez az oldal a Bay leaf címen található anyag magyar fordítása. Ha eredetiben szeretné olvasni klikkeljen a hivatkozásra.

Segítségre van szüksége? (Könnyû és pénzébe sem kerül!)

Kérdése van? Küldjön levelet az elsõ oldalon található címre!