Snidling

                 

Snidling - Patricia G. Solley honlapjáról, 1997 - http://www.soupsong.com/fchives.html

Franciául ciboulette, vagy civette, németül schnittlauch (civit, vagy sweth a közép-angol történetekben).

A metélõhagyma egy törpe rokona a hagymának, kellemes csípõs ízekkel, Észak-Európából származik és a rómaiak terjesztették el, de a középkorig nem termelték - bár általánosan használták a konyhákban már a korai idõktõl kezdve. Charlemagne már említi 812-ben keletkezett mûvében a "Capitulare de Vilis"-ben.

A metélõhagyma egy örökzöld évelõ növény, kerek, üreges, sásra emlékeztetõ levelekkel. Kéntartalmú összetevõinek köszönheti csípõs ízeit, és baktériumölõ hatását.

Sûrûn telepítik cserepekbe a konyhakertekben - és kb. 3 centiméterre a földtõl kell levágni, ha szükségünk van rá. Ne essünk neki, ne vágjuk le az egész cserepet egyszerre keresztben, mert így az egész növényt kiirtjuk. Ne szalassza el learatni és felhasználni lila színû virágait is a salátákban - vagy levesek tetejére szórva, úsztatni - drámai a hatása. Csodálatos!

Snidling - Gernot Katzer oldalairól -http://www-ang.kfunigraz.ac.at/~katzer/index.html

Származási helye: Ismeretlen, valószínûleg Közép-Ázsia.

A snidlinget csodálatos és kellemes íze különösen kedvelt alapanyaggá tette Közép és Nyugat-Európában. A friss, apróra vágott snidlinget gyakran hintik levesek és zöldségraguk felületére, ezenkívül néhány szósz, különösen a tojás és joghurt alapúak is sokat köszönhetnek neki. Vigyázni kell rá, mert a fõzés, a zsírban és sütõben sütés megsemmisíti a snidling csodálatos aromáját.

Habár a snidlinget többet használják magában, mint más friss fûszerfélékkel kombinálva, turbolyával, tárkonnyal és petrezselyemmel összekeverve különösen érdemes kipróbálni azt a keveréket, amelyet fines herbes-ként ismernek a Francia konyhában. Gyakran ajánlják a ravaszul, finoman ízesített hideg és meleg ételek, pl. saláták, tojásrántotta, hal és szárnyas ételek ízesítésére. A fines herbes-t hatékonyan javíthatjuk még zsázsa, spanyol turbolya és (orvosi) citromfû /Melissa officinalis/ hozzáadásával. A legkevésbé ajánlható a fokhagymával való keverése, amely elnyomná a snidling pompás aromáját, sokkal jobban illik hozzá a medvehagyma (Allium ursinum) jóval kevésbé domináns íz és illatanyagaival, ennek a fûszerfélének kedvelõi ezzel a növénnyel helyettesíthetik is a snidlinget.

A snidling egy másik lehetséges alkalmazási területe a sajtok világa, különösen a friss gomolya, túró, vagy más lágy friss sajtfélék esetén. A gomoly (vagy túró) snidlinggel és esetleg másfajta friss zöldfûszerekkel ízesítve nagyon népszerû tavaszi étel Közép-Európai népei között.

Ezt a fûszerfélét szinte mindig frissen használják, mert szárítás közben ízei teljesen elvesznek. Ipari keretek között a szárítását kevesebb veszteséget okozó módszerrel, liofilizálással végzik, ennek ellenére én jobban szeretem a friss változat használatát, télen a korábban lefagyasztott tartalékok használata teljesen pótolhatja a friss snidlinget.

Snidling - extracted from the pages of One Planet - http://www.oneplanetnatural.com

A snidling (Allium schoenoprasum) apró, télálló, évelõ növény, mely a liliomfélék családjába tartozik (Liliaceae). Rokona a hagymának. Apró, hosszúkás formájú, elnyúlt hagymái és vékony, csöves szerkezetû levelei sûrû csomókban nõnek. Sûrû, tetszetõs, gömb alakú ernyõs virágzata kékes, vagy lilás színû virágokból áll és a levelek fölé emelkedik, de jellemzõen csak néhány magot hoznak. A snidlinget szaporíthatjuk magról vetéssel, de gyakoribb, ha a csomókat szétbontjuk, és a hagymácskákat elültetjük. Ahogy a fokhagyma és a pórhagyma is, a snidling is a hagymafélék családjába tartozik, Észak-Európában, Görögországban és Olaszországban vadon is megterem. Úgy gondoljuk, hogy az ókori civilizációk is ismerték már, de szerencsére azok a híresztelések, hogy a snidling "az agyra ártalmas gõzöket bocsát ki magából", megalapozatlannak bizonyultak. Egy virágcserépbe ültetve a snidlinget nevelhetjük napos ablakba téve, és ekkor folyamatos lesz az utánpótlásunk. A leveleket a föld felett vágjuk le, és használjuk ételeink ízesítésére, különösen alkalmas tojásételekhez, levesekhez és zöldségételekbe. Nagyon jó kalciumforrás, úgy tartják, hogy erõsíti a körmöket és fogaink állapotán is javíthat. A snidling tapasztalatok alapján jó hatással van az általános egészségi állapotunkra.

METÉLÕHAGYMA - Martin Stangl - Hobbim a kert

A metélõhagymát ételek fûszerezésére használjuk, az apróra vágott zöld, csõ alakú levélkéket pedig a vajas kenyérre szórjuk. Lehetõleg minél frissebben fogyasszuk, vagy felhasználásig fagyasszuk le, mert hosszabb tárolás alatt értékes beltartalmi anyagai gyorsan lebontódnak. A metélõhagymát zöld növényként vásárolhatjuk, vagy áprilistól júniusig a szabadba, illetve kis ládába vethetjük. Egy paradicsomos rekesznyi földfelületre 10 g mag elegendõ. A mag friss legyen, mivel a csírázóképesség egy év után már nem kielégítõ.

A magoncokat 5-8 hét múlva kiültetjük a kertünk szélére vagy a fûszernövényágyba úgy, hogy 20-30 kis növényt összefogunk, és a csomókat 25 x 30 cm térállásba telepítjük. Õsz felé az ilyen magunk nevelte tövekrõl már vághatunk leveleket, az az évi hajtatás azonban túl korai lenne. A metélõhagymatövek egy részét csak a következõ évben tartalékoljuk a téli hajtatásra, vagyis ezekrõl a tövekrõl nyáron semmit nem vágunk le, az állományt ásványi összetett mûtrágyával tápoldatozzuk, és valamennyi virágot eltávolítjuk. Egyébként a többi metélõhagyma is, amelyekrõl egész évben leveleket vágunk, négyhetenként kapjon tápoldatot. Erre a célra a kloridszegény ásványi összetett mûtrágyák mellett gyorsan ható virágtrágyák (Hakaphos, Mairol, Substral stb.) szintén alkalmasak. Egy liter vízhez 3-5 g mûtrágyát adunk. Ahhoz, hogy már januártól legyen friss metélõhagymánk, a tartalékolt növényeket november elsõ felében kiássuk, és nagyon mostoha módon a szabadban kupacba dobáljuk. A tél folyamán szükség szerint a megfagyott csomók egy részét felengedés céljából a pincébe visszük. Ezután a gyökérlabdát egy 12 cm-es cseréphez igazítjuk, miközben a túl buja gyökérzetet visszakurtítjuk, illetve a túl nagy növénycsoportokat késsel félbevágjuk, és egészen kevés földdel cserepekbe ültetjük. Ha ezeket a konyhaablak mellé állítjuk, és a földet kellõen nedvesen tartjuk, a betakarításra nem kell sokáig várnunk.


Ez az oldal a    címen található anyag magyar fordítása. Ha eredetiben szeretné olvasni klikkeljen a hivatkozásra.

Ha ezzel a fordítással kapcsolatosan megjegyzése van, kérem ossza meg velem.

2003-01-05

Segítségre van szüksége? (Könnyû és pénzébe sem kerül!)

Kérdése van? Küldjön levelet az elsõ oldalon található címre!